Térkép - Csernobili atomerőmű (Chornobyl Nuclear Power Plant, 750 kV-Switchyard)

A csernobili atomerőmű (teljes eredeti nevén: Csernobili Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű, oroszul: Чернобыльская атомная электростанция имени Владимира Ильича Ленина, rövidítve: ЧАЭС, ukránul: Чорнобильська атомна електростанція імені В. І. Леніна, rövidítve: ЧАЕС) az egykori Szovjetunió, ma Ukrajna területén található az ukrán–fehérorosz határ közelében, Kijevtől kb. 134 kilométernyire észak-északnyugatra helyezkedik el, Kopacsi falu és Pripjaty város között, a Pripjaty folyó vizével táplált mesterséges tó félszigetein fekszik. Az erőmű építése 1970-ben kezdődött, és 1978-tól termelt áramot a 2000 decemberében történt leállításáig. Négy erőművi blokkja épült meg, blokkonként egy-egy RBMK–1000 típusú reaktorral, egyenként 1 GW villamos teljesítménnyel.

Az erőmű az 1986. április 26-án bekövetkezett baleset kapcsán vált világszerte ismertté, mely során megrongálódott a reaktor, a reaktorcsarnok, illetve a turbinacsarnok, valamint a reaktor üzemanyag tartalmának mintegy - becslések szerint - 3,5~5%-a kijutott a természetbe.

Érdekesség, hogy a katasztrófa előtt az oroszok a nem hivatalos területen is csak Lenin Erőműként hivatkoztak rá. A katasztrófát követően már csakis kizárólag csernobili erőműként szerepelt még a hivatalos orosz nyelvű dokumentumokban, médiában és másutt. A Szovjetunió kommunista pártja el akarta kerülni, hogy Lenin nevét összefüggésbe hozzák bárhol is az atomerőmű katasztrófájával.

Teljes működő kiépítettsége idején az erőmű négy, egyenként 1 GW villamos teljesítményt leadó erőművi blokkból állt, erőművi blokkonként egy-egy 3,2 GW hőteljesítményű RBMK–1000 típusú reaktorral rendelkezett; valamint két újabb blokk (az 5. és 6.) állt építés alatt a 4.blokk balesete idején. Az 1–4. blokk kelet-nyugati tájolású hossztengelyben épített épületegyüttesben helyezkedik el. A szigorúan zárt üzemrész teljes hosszán végighaladó összekötő épület déli oldalán helyezkedik el a közös turbinacsarnok, északi oldalán pedig a reaktorok épületei állnak. A közös turbinacsarnokban helyezkednek el a reaktorok gőzköreihez csatlakozó turbinák, melyek egyenként egy-egy -os generátor hajtására szolgálnak. Minden reaktornak két gőzköre van, és minden gőzkörhöz egy-egy turbina és generátor tartozik. Az 5–6. blokk felépítése a 3–4. blokkéval egyezett volna meg, épületegyüttesét viszont attól távolabb, az erőmű központi területétől dél-keleti irányban elhelyezkedő mesterséges félszigeten épült. Ezek közül az 5. reaktor máig félkészen áll a befejezetlen épületben.

Az erőmű reaktorai forralóvizes (BWR) jellegű, grafitmoderátoros, csatornarendszerű reaktorok, melyek közül az 1. és 2. reaktor első generációs RBMK–1000, míg a 3. és 4. reaktor második generációs RBMK–1000 volt. A félbemaradt 5. és 6. blokkba szintén második generációs RBMK–1000 reaktorokat szántak. A két generáció között jelentős különbségek nincsenek, tulajdonképpen az 1960-as években kifejlesztett kísérleti RBMK reaktor ipari méretűre növelt változata. Az első generációs reaktorokban csatornát alakítottak ki a hasadóanyag számára, és csatorna állt rendelkezésre a szabályzó rudak, valamint a biztonsági rudak számára. A második generációs reaktorok annyiban különböztek az elődeiktől, hogy itt csak csatornát alakítottak ki a hasadóanyag számára, és csatorna állt rendelkezésre a szabályzó-, valamint a biztonsági (АЗ) rudak számára.

A reaktor zónájának átmérője, magassága pedig , és teljes üzem során üzemanyagot tartalmazott.